Egy tömegtragédiát rengeteg filmes módszerrel be lehet mutatni: készülhet róla dráma, dokumentumfilm, Erik Poppe viszont megtalálta a létező legegyszerűbb és leghatásosabb módot, hogyan lökjön be minket a kendőzetlen terror közepébe.
2011. július 22. sajnos már történelem: Oslo kormányzati negyedét bombatámadás érte; miközben a világ és a rendőrség a robbanásokkal volt elfoglalva, a várostól 38 kilométerre található Utoya szigetén, ahol 650 fiatal táborozott a Munkáspárt táborában, valaki önkényes mészárlásba kezdett. Anders Behring Breivik, szélsőjobboldali nacionalista felelt mindkettőért, a szigetre rendőrként beöltözve érkezett, majd egyesével kezdte agyonlőni a fiatalokat. Az Utoya, július 22. ebbe a pokolba vezet minket.
2018-ban két film is Breivik mészárlását helyezte középpontba, ám mindkét alkotó teljesen máshonnan közelítette meg a tragédiát: Erik Poppe az Utoya július 22-ben az egyik résztvevő tinédzsert követte minimalista kézikamerás stílusban, Paul Greengrass a 22 July-ban sokkal „hollywoodiasabb” stílusban, előzményeket és utóhatásokat vizsgálva inkább a gyilkosra és az egyik sebesültre fókuszál. A lehető legtöbb szempontból különbözik a két film, az viszont szembetűnő, hogy Poppe filmje mindenféle csinadratta nélkül sokkal elemibb erővel képes átadni a tragédia borzalmait.
Sosem fogod megérteni, de azért hallgasd meg, jó? – közli a kamerába nézve a film „főhőse”, Kaja. Mind tudjuk, Erik Poppe is tudja ezt, mégis a lehető legközelebb kerül ahhoz, hogy becsúsztassa a fenyegetettség és a tanácstalanság érzését a képernyőn keresztül a lelkünkbe. Az Utoya július 22. azt a végtelen egyszerű módszert követi, hogy kézikamerástul rátapad főszereplőnk hátára, és egyetlen másfél órás snittben rohanunk, kushadunk, fetrengünk és sírunk együtt Kajával. Mindezt pedig elsősorban nem azért, hogy a technikai bravúrt lássuk benne – pedig az, Poppe 3 hónapon át gyakorolta a stábjával a szigetet keresztül-keresztül kasul rohanó koreográfiát, majd öt nap alatt ötször vették fel egyben az egészet -, hanem, hogy magunkon érezzük a fenyegetettséget. A rendező egyébként a körülmények megteremtésében is a maximális hitelességre törekedett: ugyan nem Utoyán készítették a felvételeket, de sikerült a szomszédos szigetet kibérelni a forgatásra. Ugyanolyan fegyvereket használtak a lövöldözéshez, és pontosan annyiszor lőttek, amennyit Breivik.
Persze a nézőnek megvan az a többletinformációja, hogy legalább azt tudja, mi fog történni. A film elején a tábor nyugodt perceibe láthatunk bele, de már ekkor összerezzenünk egy-egy, a háttérben elhangzó tapsról, vagy azonnal borzalmat sejtünk a kiáltások hallatán, pedig csak a tinik marhulnak egymással. Aztán tényleg lövések dördülnek, és hiába tudjuk mi történt, érezzük a káoszt: a fiataloknak fogalmuk sincs arról, hogy ez csak egy gyakorlat-e vagy sem, hogy hányan vannak a támadók, honnan jönnek. Mi is csak kushadunk velük a farönk mögött, és fogalmunk sincs, mi ilyenkor a helyes. Breiviket az egész filmben nagyjából csak pár másodpercre arc nélküli fenyegető erőként látjuk a távolban, de nem is ez a lényeg. Poppe filmje nem elmélkedik, pusztán és kendőzetlenül mutatja be azt a 72 percet, amit a fiataloknak el kellett tölteniük a szigeten a tömeggyilkossal, amíg meg nem érkezetek a mentőegységek.
72 filmes perc pedig még sosem volt ennyire hosszú, és nem azért, mert egy rossz filmet néznénk. Végtelennek tűnik az idő, mire végre a segítség megérkezik, hihetetlen hosszúságúak a percek, amikor a farönkök vagy hasadékok mögött kell kivárni, hogy a lövések abbamaradjanak. Együtt vacogunk Kajával a hideg vízben, a mi arcunkra is ráfröccsen a sár, közben pedig egyszerre vagyunk hálásak, hogy nem voltunk ott, és borzadunk el azok miatt, akik igen. Az Utoya, július 22. egy kíváló, ám eszméletlenül nehéz alkotás, amelyet fáj nézni, mert kendőzetlenül lök bele egy olyan érzelmi szakadékba, amelyre nem sok film képes.
Az Utoya, július 22 elérhető a TV GO kínálatában!
Mi a TV GO? Egy szórakoztató portál, ahol filmeket, sorozatokat és tévéműsorokat nézhet, friss hírekkel és filmes cikkekkel kiegészítve. Mindez bárhol, bármikor, bármilyen regisztrált készüléken (számítógép, okostelefon, tablet). Regisztráljon, és válogasson a TV GO kínálatából!
Kép forrása: AGNETE BRUN