TVGO Magazin

Olykor jó ötlet a halottak feltámasztása – Kedvencek temetője (2019)

Olykor jó ötlet a halottak feltámasztása – Kedvencek temetője (2019)

Az egyetemes filmtörténetet szemlélve kijelenthetjük, hogy egy horrorfilmben egy halott újraéledésének sosincs pozitív hozadéka. (Jó, a Passiót elfogadhatjuk egyedüli kivételként!) A 2019-es Kedvencek temetőjének esetében egy fura paradoxonnal találkozunk: történetesen, hogy a halottak bolygatása – ha külső szemlélőként figyeljük – olykor kiválóan is elsülhet.

Stephen King eddig sem volt kimondottan köpködött szerző a hollywoodi feldolgozóipar szemében, mióta azonban az AZ-remake minden idők egyik legsikeresebb horrorjává avanzsált, a fejesek egész konkrétan vérszemet kaptak, és kevésbé felkapott műveire is rávetették magukat. Ezzel szemben a Kevin Kolsch- Dennis Widmeyer rendezőpáros biztosra ment, és az egyik legnépszerűbb King-mű újrahasznosítását tűzte ki célul. És valljuk be, ahogy az Az direktora, Andy Muschietti, ők sem vállaltak túl nagy kockázatot az eredeti filmek (szándékosan ódzkodunk a „klasszikus” szótól) leporolásával. Mert bár Mary Lambert 1989-es mozija szerethető volt - ha dobálózhatunk ilyen kifejezésekkel -, mai szemmel nézve meglehetősen idejétmúltnak hat. (Kezet fel, ki nem röhög fel a mai napig fennhangon, amikor kis Gage a padlásról ráugrik Creed dokira, hogy feltépje a torkát!)

 

David Kajganich és Jeff Buhler forgatókönyvírók pedig azt ismerték fel kiváló érzékkel, hogy az eredeti történet szimpla újrahasznosítása ide édeskevés lesz, kell valami, ami képes a meglepetés – sőt, sokkolás – erejével hatni. Nos, az újdonságok egy részét a marketingesek, akik ellógtak a spoilerezés elleni védőoltás elől, már a trailerben lelőtték, így azzal már mindenki tisztában lehet, hogy az új verzióban nem a zombivá avanzsált Gage az, aki gyerekcsíny gyanánt élveboncolja a családot. Az alkotók bravúrját pedig mi sem demonstrálja jobban, hogy egy ilyen kozmikus méretű baklövés után képesek voltak átkozottul izgalmassá varázsolni a sztorit: A Creed család feje egy (minő meglepő helyszínválasztás Kingtől!) Isten háta mögötti kisvárosban kap állást sebészorvosként. Új lakhelyük első blikkre semmiben nem különbözik egy átlagos kertes háztól, leszámítva, hogy az út mellett kamionok száguldoznak, és hogy tőlük nem messze egy kisállattemető található. A doki munkájának velejárója a halál, traumatizált neje azonban nem bírja, ha Louis ezzel a témával traktálja kíváncsi lányukat. Mikor aztán a család macskája egy kamion jóvoltából elhalálozik, a mit sem sejtő Creed – az öreg szomszéd, Jud tanácsára – a kisállattemető mögött fekvő szent(?) helyen hantolja el a cicust. Aki rövidesen visszatér, de már nem igen nyaggatja a családot Whiskasért. Majd egy kerti partit közben immár a doki lánya, Ellie szalad az országút (és a közelgő kamion) felé.

Az alkotók mindezt nem mellesleg nagyon jó érzékkel építettek fel, így a néző kb. csak a film felétől kezdi érezni, hogy nem szimplán korrekt iparosmunkával van dolga. A feszültség pedig túlzás nélkül a végletekig fokozódik, az ultranyomasztó atmoszférának (és persze a meglehetősen érzékeny témának) köszönhetően pedig konkrétan fojtogatóvá válik. A befejezést pedig – megkockáztatjuk – minden idők egyik legnyomasztóbb lezárásaként fogják emlegetni a műfajban. (Amit csak a zseniális végefőcím – Ramones: Pet Sematary – feldolgozása képes oldani valamelyest.) A Kedvencek temetője csont nélkül az év egyik „legkellemesebb” meglepetése, máris várjuk az AZ folytatását.

Illusztráció: Paramount

Mi a TV GO? Egy szórakoztató portál, ahol filmeket, sorozatokat és tévéműsorokat nézhet, friss hírekkel és filmes cikkekkel kiegészítve. Mindez bárhol, bármikor, bármilyen regisztrált készüléken (számítógép, okostelefon, tablet, okostévé). Regisztráljon, és válogasson a TV GO kínálatából!

Ez is érdekelhet