Ha azt mondom Óz, mindenkinek a nagy varázsló jut az eszébe. De vajon kinek melyik? Hiszen mint minden klasszikusnak, úgy már a nagy varázslónak is kijárt egy látványos feldolgozás.
Az Óz a Hatalmast legalább annyira vártam, mint a Mary Poppins folytatását. Nagy elvárásokat támasztottam, hiszen egy ilyen sztorit, aminek ennyire jó kerete van, nehéz újra feldolgozni vagy épp korrektül folytatni. Éppen ezért a végkifejlet is két esélyes: vagy nagyon jó lesz a film, vagy csapnivaló, nincs köztes állapot.
A parádés szereposztás alapvetően elég jó ómenként szolgált a sikerhez és őszintén bevallom, egy kicsit mindig is vártam egy olyan Ózt, akinek elejétől a végéig van arca, jóképű és közben mégis zseniális szélhámos. Nos erre a szerepre James Franconál nem is találhattak volna jobb színészt. Hiszen az Oscart megformáló színész, sokszínű szerepeit ismerve, szinte jutalomjátéknak élhette meg ezt a filmet. Egyszerre lehetett benne csaló és hős, rosszfiú és megmentő.
A történet amolyan előzményfilmnek készült, amiben sem madárijesztő, sem bádogember nem volt, miként Dorothy üvegcipellője is hiánycikk lett, viszont végre megtudhatjuk, hogy ki is volt az a bizonyos Óz, honnan jött és hová tartott?
Hogy kinek a hőlégballonjával tért haza 1939-ben Dorothy Kansasbe, hogy kik készítették a bádogembert és a madárijesztőt és hogyan lett gonosszá a keleti boszorkány?
A készítők a 21. századi filmes csúcstechnikának köszönhetően minden várakozást felülmúló látványt varázsolnak elénk, és a karaktereket megformáló színésznők is bomba jó választásnak bizonyultak. Először is itt van Glinda, a jó boszorkány (Michelle Williams). Már az 1939-es Óz, a nagy varázsló Glindája sem volt rossz, de a fiatalabb kiadás, akit Miss Williams formál meg, az előtt le a kalappal. Hamvas bőr, szőke haj, bájos hang, csupa szeretet és szívjóság, a szép ruha mögött pedig egy meglepően okos lány. Pont olyan, akár egy jó boszorkány.
A gonosz szekciót ezúttal Evanóra és megvezetett húga képviselik, akikre szintén a legjobb színészőnőket sikerült megnyerni. Evanórát nem más kelti életre, mint Rachel Weisz, aki végre ismét velejéig gonosz lehet, húgát Teodórát pedig, Mila Kunis játssza, akinek remélem, hogy a gyerekei, saját lelki világuk épsége érdekében tiltólistára került az Óz, a hatalmas, mert nem biztos, hogy lányai a film után is ugyanúgy tudnának szeretett édesanyjukra nézni, mint a film megnézése előtt. Hogy miért? Most komolyan? Ti örülnétek neki, ha a cuki anyukátokból egyszer csak egy rusnya, nem mellesleg mérhetetlenül gonosz boszorkány lenne, és mindezt csupán némi szerelemféltésért cserébe?
Evanóra, mint a leggonoszabb és legálszentebb banya, akinek egyetlen célja a trón megszerzése, semmitől sem riad vissza, hogy ezt elérje. Meg kell ölnie a saját apját, a nővérét, Óz népét vagy akár magát Ózt is? Kit érdekel! Sőt, még attól sem lesz szívbajos, hogy naiv húgát megvezesse, szívét pedig kővé varázsolja, hogy ő is velejéig gonosszá legyen és segítsen neki letarolni Smaragdvárost.
Nos sárgaköves út ide, gyilkos pipacsmező oda, legyőzni a gonosz boszorkányokat már csak azért sem lesz egyszerű, mert Óz népe törvénybe iktatta, hogy senkit sem ölhetnek meg és fegyvert sem foghatnak soha. Egy csomó jóravaló ember kovácsokból, farmerekből, pékekből, varrónőkből és szabókból, akiknek semmilyen alapképzettségük nincsen a háború művészetéről. Ez így első olvasatra úgy tűnhet, mint evezők nélkül csónakba szállni.
Glinda (Michelle Williams) naivitásával és a gyilkolásra abszolút alkalmatlan jónéppel a háta mögött, lássuk be elég lehetetlennek tűnik, hogy egy igazi varázsló nélkül bármilyen esélye is legyen a csapatnak, hogy legyőzze a gonosz boszorkányokat. Vagy mégsem? A hit és a remény ugyanis csodákra képes, aminek táplálására Óz képzeletének ereje és az ezermesterek képességei még akár elegek is lehetnek.
Mert bár Óz valóban nem varázsló, ám ha kütyükről és némi pirotechnikáról van szó, egy zseniális lángelme. És ha a tervéhez megvannak a megfelelő emberek, akkor bizony nem is biztos, hogy annyira reménytelen a küldetés, feltéve hogy a látványelemek időre elkészülnek és persze, ha maga Óz sem lécel le hőlégballonjával, hátrahagyva az embereket és a temérdek kincset.
És hogy lesz e benne végre romantika? Olyan, ami 1939-ben még szinte elképzelhetetlen lett volna? Nos, ezt majd a jó és a rossz közti csatározás végkimenetele fogja eldönteni.
Nézd meg kínálatunkban az Óz, a hatalmas című filmet és derítsd ki!
Illusztráció forrása: Walt Disney Pictures