Most, hogy a többség a négy fal között rekedt, jól fog esni egy kis könnyed szórakozás.

Távolról kell indítanunk, de csak így lesz érthető, hogy mi is az a Múlt karácsony. Ezt a filmet George Micheal, vagyis a Wham! Last Christmas című száma ihlette. Igen, az a szám, ami minden november közepétől ömlik a rádiókból és a bevásárlóközpontok hangszóróiból, szóval már december elsejére képesek lennénk forró ólmot önteni a hallójáratainkba, csak ne kelljen többet hallanunk. Szóval már eleve innen szép nyerni. És mi vagyunk a legjobban meglepve, de sikerül neki. Ehhez persze kellett az Oscar-díjas Emma Thompson (Értelem és érzelem, Igazából szerelem, Bridget Jones babát vár), aki írta, és Paul Feig (Egy kis szívesség, Koszorúslányok, A kém), aki pedig rendezte a Múlt karácsonyt. És lehet Feigre sok rosszat mondani, alappal, de egy ilyen romantikus kis filmet még álmában is képes megrendezni.

A film maga nem váltja meg a világot. A történet az igen szkeptikus természetű Kate (Emilia Clarke) körül forog, aki egész évben csengettyűs cipőben csetlik-botlik London utcáin. Nem jókedvéből teszi mindezt, hanem mert egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban dolgozik manóként. Ez a munka csak egy Kate eddigi rossz döntéseink végeláthatatlan sorában.

Nem is csoda, hogy kétkedve fogadja, mikor feltűnik életében Tom(Henry Golding), aki szó szerint túl szép, hogy igaz legyen.

Ezeket olvasva pedig senkit se ér meglepetésként, hogy a Múlt karácsony annak a története, hogy ez a két magányos szív miként talál egymásra, akár még az általuk alkotott akadályon is átgázolva, miközben London átalakul az év legcsodálatosabb időszakában.

Ehhez a nem túl bonyolult, de nagyon is kedves és jól eljátszott történethez pedig nem is dukál más, mint a filmet végikísérő, legendás Grammy-díjas George Michael zenéje.

 

Illusztráció: Feigco Entertainment