A vadon hívó szavában egy CGI-kutya mellett feszít a veterán színész.
Bár idehaza A vadon szavaként ismerjük Jack London legismertebb művét, a magyar fordításban egy plusz szót toldottak hozzá a film címéhez – de ennyi az egyetlen plusz, amit a film hoz. Egy ilyen kutyás sztorit megfilmesíteni főleg azért nehéz, mert a főszereplő egy állat, és akármennyire is jól idomított, a produkciónak inkább éri meg egy halom pénzt kifizetni a CGI-ért, mint élőben megoldani. A film költségvetésén ez meg is látszik – 125 millióból készült el, ami kiemelkedően soknak számít -, az eredményen viszont nem. A főhős, Buck teljes egészében motion capture módszerrel lett a vászonra kreálva, és akármennyire is helyén van minden szőrszála, még így is olyan, mint egy hiperrealisztikus rajzfilmfigura. Persze, a CGI-állatokon fanyalogni mindig kicsit unalmas, mert hát többé-kevésbé mindig idegennek hatnak, de ettől még kizökkenti a nézőt.
Jack London klasszikusa nem épp egy vidám történet: kicsit olyan, mint egy komor, amerikai Lassie megríkatós végkifejlettel. Buck, a bernáthegyi-juhászkutya keverék boldogan éli úri életét, amikor elrabolják, ládába pakolják, aztán egyszer csak a világ végén, Yukonban találja magát, ahol a pihepuha bundájú szobakutyát befogják szánhúzónak. Egy sor erőszak, viszontagság és küzdelem után ismerkedik meg Thorntonnal (Harrison Ford), aki első blikkre csak egy pénzéhez aranyásó, de titokban a kutya új álomgazdája, vele keverednek további kalandokba.
A 2020-ban bemutatott adaptáció ráadásul inkább egy gyerekbarátabb verziója az egyébként meglepően komor darabnak. AJól mutatja ezt az is, hogy a rajzfilmszerű kutyához rajzfilmszerűen egyszerű karakterek asszisztálnak. Ettől függetlenül London majdnem 120 éves története még mindig nagyot üt, még akkor is, ha kissé béna CGI-al, kissé egyszerűsített formában tálalják. Meg persze nagy segítség, ha van egy Harrison Ford is a stábban, aki igencsak szeretetreméltó az arany szívű aranyásó szerepében.
A vadon hívó szava elérhető a TV GO kínálatában!
Illusztráció: Disney