Miután Maya vörös szőnyeget terít Duffynak az önsajnálat útjára, a macsóság oltárának plüss aranyborja előszeretettel vágtat végig rajta.

Legutóbb ugyebár ott hagytuk abba, hogy a szemüveges katasztrófa-sújtotta övezet megtalálta Maya levelét, melyben Kesh iránti vágyálmairól értekezett. És bár az iromány nem került kézbesítésre, ez elegendő löketet biztosít Duffynak ahhoz, hogy a kezdő-középhaladó alkoholistává váljon. Eközben Maya a munkaközvetítőt hívogatja munkahelye mosdójából, ugyanis szokás szerint szívlapáttal jutalmazná főnöke jóindulatát és szűnni nem akaró gesztusait. A túláradó munkakedvtől fűtve Kesh videóira nyáladzik, miközben a pakisztáni férfiú kisebbségi gyerekszínházának előadásait egyengeti. Maya pondró főnöke eközben „meglepő” bejelentést tesz: a közelgő választásokon meg szeretné nyerni a helyi kisebbségek támogatását, így eltervezte, hogy felújíttatja Kesh gyerekszínházát.

A projekttel pedig Mayát bízná meg, aki a kínos találkozót elkerülendő, nem győz tiltakozni az ötlet ellen. Giles eközben házi feladatáról beszél Gemmának, és pedig nem kerül éppen nyugalmi állapotba attól, amit gyermekétől hall. Sőt, egyenesen kétségbe vonja az adott tanár épelméjű mivoltát, erre pedig minden jogalapja megvan. Az ominózus tanár ugyanis nem más, mint Duffy, aki ógörög irodalmi analógiákon át traktálja a diákokat szerelmi bánatával. Ezért az igazgató úgy dönt, hogy egy magas viszálykeltési kedvvel megáldott tanársegédet varr a nyakába. A főnök magához hívatja Mayát, és közli vele: egyeztetett párttársaival, akik negatívan reagáltak arra, hogy egy erősen ellenzéki körzetben kíván jótékonykodni, így visszavonja eredeti terveit. Maya viszont beveti a tökéletes meggyőzés fegyverét, és szembesíti a főnököt egykori önmagával, amint a Parlamentben a kisebbségek és az elesettek védelmének szükségességét fejtegeti.

Illusztráció: RTL Klub