Bár a mozik lassan visszatérnek a zombiapokalipszis előtti időszámításhoz, a forgalmazók egyelőre nem bombázzák őket új alkotásokkal. Említésreméltó horror pedig – A láthatatlan embert leszámítva – nem debütált idén Magyarországon.

A boncolás (Autopsy Of Jane Doe – 2016)

Az elhivatott Austin ad a családi idillnek és tradícióknak, így apjával teljes egyetértésben boncol fel összeaszalódott hullákat, és játszi könnyedséggel állapítja meg, hogy az áldozatot feltehetőleg szögbelövővel lőtték szájpadláson. Ám a harmóniát megzavarja egy névtelen női hulla, akin meglehetősen bizarr elváltozásokat fedeznek fel. És a boncolás is egyre morbidabb fordulatot vesz. Nem korszakalkotó, de viszonylag egyedi és tökéletesen „szórakoztató” mű.

Hush! (2016)

Valahol szerencsés fordulat, hogy ez az alkotás nem került hazai forgalomba, ugyanis most jó eséllyel egy Csitt! című filmről volnánk kénytelenek értekezni. Maddie egy süketnéma írónő, aki erdőszéli kéglijében új regényén dolgozik, mikor is csendes magányában egy maszkos idegen zavarja meg. Az illető szó szoros értelemben elvágja a külvilágtól, és közli vele, hogy innentől fogva egy macska-egér játék része. Pusztán azért, mert a szülők gyermekkorában bizonyára műszálas pulóverben hurcolták Edda-koncertre, és valakin meg kell torolnia sérüléseit. Mike Flanagan (Álom doktor) mozija tökéletes példa arra, hogy faék egyszerűségű sztoriból is lehet hót’ izgalmas várat építeni.

Last Shift (2014)

Jessica, a kezdő rendőrnő egy ingergazdag megbízatást kap: egy bezárásra ítélt rendőrőrsön kell egyedül grasszálnia egészen az éjszakai műszak végéig. Rövidesen egy kétségbeesett hívás érkezik be hozzá egy fiatal csajszitól, miszerint elmebetegek fogságába került, és jó eséllyel hamarosan megszabadítják életfunkcióitól. Ám mivel nem tud kideríteni semmit a lány hollétéről, továbbítja a hívást a központba. Hamarosan pedig egyre morbidabb események láncolata kezdődik el a rendőrőrsön, a felbukkanó entitásokra pedig nincs sok értelme rendőrt hívni. A Last Shift ügyesen lavírozik a természetfeletti és a lélektani horror határmezsgyéjén, és minimálköltségvetése ellenére is igen élvezhető darab.