A második élő show sem sikerült túl homogénre fellépők szempontjából: volt itt férfi táncdalénekesnő, öngyilkos grunge-ikon és német eurodiszkósztár is.
A Tones And I énekesnője, Toni Watson civilben leginkább Fásy Zsülike és Kathy Bates pokoli fúziójaként jellemezhető, a baseballsapkás-pufidzsekis cupcake-nek maszkírozott Tóth Andi pedig megszólalásig hasonlított rá. Ám amiért ő maga is dicséretet érdemel: héliumos tartály igénybevétele nélkül is hozta az emblematikus rajzfilmcickány-orgánumot. Ez utóbbit Bereczki is méltatta, hiszen a Nicsak, ki vagyok? szereplőjeként megtapasztalta már korábban, mennyire hálátlan szerzemény is ez. Így Tóth Andi a maximális 40 pontból 37-et kapott a zsűritől. Az igazán megrázó pillanatok sem várattak magukat sokára, Horváth Boldi ugyanis Cherként vonult be, de leginkább úgy festett, mint a Sejt című film leszázalékolt démonkaraktere, aki most érkezett Lady Dömper mulatójából. A Strong Enough című szerzemény a nyilvánvaló hangterjedelmi korlátok ellenére is 34 pontot ért a zsűrinél. Az utóbbi évek teljesítménye alapján Marilyn Manson ma már legfeljebb a „járókeretes Antikrisztus” szerkezettel illethető, és a Csikidám királya sem sűrűn kiált ördögűzőért, ha netán Budapest felé veszi az irányt. Molnár Tamás azonban teljesen meggyőzően hozta a Sweet Dreams-t Manson fénykorából, amit autentikus módon, husky-kontaktlencsékkel, gólyalábon adott elő. A performanszot azonban a zsűri több tagja is kissé polírozottnak és jólneveltnek érezte, így Tamás „csak” 34 pontot gyűjtött be.
Ezt követően egy hajszál híján rokon műfajban Vastag Csaba érkezett a színpadra, aki Simándy Józsi bácsiként zúzta porrá a női közönség azon hányadának részét, mely még élőben látott triceratopszot. A színpad felszántására és a galaxis szétverésére jelen körülmények között nem volt lehetősége, de az orgánum és a maszk több mint precíz volt. Ám mivel a produkció így sem bizonyult különösebben ingergazdagnak, így Csaba 33 ponttal távozott. Pálmai Anna AK37 (pontosabban Hiro)-imitációja múlt héten 40 pontot ért, most azonban egy kevésbé jelentőségteljes ikont, bizonyos Madonnát kellett hoznia. A Frozen című szerzemény interpretációját Bereczki hullámzó színvonalúnak ítélte, és ügyet sem vetett rá, hogy az intonációs hiányosságok Madonna elsődleges védjegyei közé tartoznak. De 32 pontot így is bezsebelhetett.
Az afrorfizurás smasszernőnek maszkírozott Pély Barna színpadra libbenésekor megint csak kicsit közelebb húztuk a fater szívgyógyszeres fioláját, annyit azonban meg kell hagyni, hogy kísértetiesen hitelesen hozta Lisa Kekaula orgánumát. A zsűritől mi mást is kaphatott, mint a maximális 40-es pontszámot. Ezek után a smiley-s overallba öltöztetett Miss Mood nem rúghatott labdába Post Malone-imitációjával, 29-es pontszámával sereghajtóvá vált. Curtis a Boney M Bobby Farrelljeként egy komplett flamingórajban keltett volna kisebbségi komplexusokat, azonban nem kétséges, hogy a hangképzés művészetét egy tökgyalutól sajátította el. Szerethető ripacskodását azonban így is 36 pontra értékelték. Opitz Barbi Adele-je ezek után lényegesen alacsonyabb izgalomfaktorral bírt, a zsűri azonban pusztán a szakmai szempontokra – történetesen az éneklésre fókuszált, így Barbi 40 pontot kapott. Péter Szabó Szilvia meglehetősen hálátlan feladatot kapott Kurt Cobain megformálásával, és hát nem is kizárt, hogy az élmény hatására a Nirvana hurráoptimista frontembere ismét meghúzta volna a ravaszt. De 30 pontot így is megért a produkció. Ezt követően újfent egy nemváltó produkció következett: Szabó Ádám Fenyvesi Gabiként idézte meg a ’67-es táncdalfesztivált, a performansz 37 pontot ért. A közönség végítélete végül hajszál híján egybeesett a zsűri döntésével: a műsortól Pálmai Anna kényszerült búcsút venni.
Illusztráció: TV2